okulare.oku@gmail.com

2017. február

„a jókedvű adakozót szereti az Isten”. (2Kor 9:6-7)

66

Az elmúlt évben (2016-ban) 66-an támogatták egyéni befizetésekkel a Széphalom Alapítványt, mely minden forrását és eszközét az Öku érdekében használja fel. Ahogy már sokszor leírtuk: az alapítvány tisztségviselői semmilyen juttatásban, költségtérítésben nem részesülnek, munkáját mindenki az Öku ügyéért, ingyen végzi.

A 2016-os évben az egyéni támogatások összege 3,2 millió Ft-ot ért el – volt, aki 100.000 Ft-ot, volt, aki havi rendszerességgel egy-két ezer Ft-ot fizetett.

Hatalmas segítség ez (a teljes éves bevétel 40 %-a, a többi pályázatokból és az SZJA 1% felajánlásokból keletkezik), mert csak így tudja az alapítvány megszervezni az évi két lelkinapot (ahol a Tanári Kar az állandó szolgálat ellensúlyozására kissé feltöltődhet), biztosítani a karácsonyi és év végi szerény jutalmakat, ajándékkönyveket, szükség esetén iskolai felszerelések beszerezését.

Sokaknak bevált az utalással, állandó megbízással történő támogatás (akkora összeggel, mely a családi költségvetést nem dönti romba).

Nagyon köszönjük a 66-oknak az eddigi támogatást. Az Ökuval közel 300 család van kapcsolatban, kérjük azokat, akik eddig nem voltak támogatóink, hogy lehetőségük szerint csatlakozzanak az Öku támogatóihoz. Hisszük, hogy komoly megterhelés nélkül, a „sűrű fillér” elvén, havi pár ezer Ft-os támogatással meg tudjuk a jövőben is teremteni az Öku számára a támogatási forrást.

Dr. Seidl Ágoston

Papa Loves Mambo - Mama Loves Mambo!

Izgatottan készülődtünk a péntek estére. Afelől nem volt kétségünk, hogy remekül fogjuk érezni magunkat, hiszen tudtuk, hogy barátaink közé, szülőtársak közé megyünk együtt mulatni, beszélgetni. De vajon milyen lesz az a Szülői Közösség által kezdeményezett és megszervezett farsangi bál, hogyan fér meg egymás mellett az asztaltársaságok meghitt és a svédasztalok kötetlen világa? Hányan leszünk, hogyan leszünk?

Már az udvaron azt éreztük, hogy itt nagyon várnak minket. Mécsesek fénye vezetett fel az iskolához, ahol a kapuban fogadó házaspár kedvesen irányított minket az asztalokhoz. Öröm volt nézni a kisebb-nagyobb asztaltársaságokat. Volt olyan osztály, ahol két asztalt összetolva fértek csak el a házaspárok, de hasonlóan vidám volt a spontán kialakult társaságok hangulata is. Azok a szülők is megtalálhatták a helyüket, akik különböző osztályokhoz kötődnek több gyermekük révén.

A szervezők saját bevallásuk szerint már ötven-hatvan főnek örültek volna. Ehhez képest az este során közel százötvenen mulattunk együtt: tanárok, szülők, iskolaszéki tagok. A pezsgős köszöntés után kiváló lakomában lehetett részünk, hála a batyukban hozott különleges finomságoknak. A vacsora alatti hangulatot tovább emelte a Red Baron Kvartett kellemes muzsikája.

Miután mindenki jóllakott, megnyílt a táncparkett: egy budakeszi táncklub „Papa Loves Mambo” című bemutatója után a bálozóknak is lehetőségük nyílt a mambo alapjainak elsajátítására Dalotti Tibor, a Botafogo Táncegyüttes vezetőjének irányításával. A sok lelkes házaspár pillanatok alatt megtöltötte a parkettet, és vidám hangulatban adta át magát a ritmusnak. Az est hátralevő részében ismert slágerekre táncolhattunk és beszélgethettünk késő éjszakáig.

A rendezvény nemcsak a jelenlévők jóllétét kívánta szolgálni, hanem lehetőséget kívánt teremteni az iskolához kötődő nehezebb anyagi körülmények között élő családok támogatására is. Sajnos idén kevesen éltek ezzel a lehetőséggel.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a bál főszervezőjének és házigazdájának, Csapodi Csabának, és a különböző osztályokból verbuválódó szülői csapatnak, hogy ilyen kellemes estét tölthettünk együtt!

Forián-Szabó Kinga

– Hát te, Móricka, minek öltöztél?
– Én, tanító néni, csillagfejű-csavarhúzónak!

Ökus szülők mesélték a farsangról

„Nagyon örülünk, hogy feleségemmel eljutottunk az idei ökus farsangi mulatságba is. Szeretjük az ilyen alkalmakat, mert ismert és főleg kevésbé ismert szülőtársainkat másként is megtapasztalhatjuk, mint a minden reggeli és délutáni rohanás közepette. Kötetlenül beszélgethetünk, megkóstolhatjuk egymás étek-költeményeit, koccinthatunk egymás kedvenc italaival, netán még táncolhatunk is együtt. Pihenés közben üldögélve pedig összerakhatjuk, hogy a csak arcról ismert anyukák-apukák közül ki kinek is a párja...” Sziebert Péter-Pál

„Nagyon jó érzés volt kicsit kiszakadni a hétköznapokból, felszabadultan táncolni és nyugodtan beszélgetni régen látott barátokkal és kedves új ismerősökkel az Öku farsangon. A közös mambózás és az együtt töltött szuperbuli élményeitől még a rohanós iskolai kapcsolataink is vidámabbak lesznek. Köszönjük szépen a profi szervezést és a kiegészítő csapatmunkát!” Osztroluczky Dénes és Dóra

„Számunkra a meglepetések éjszakája volt:

  • Azt hittük kettesben töltjük a péntek estét, de legalább 150-en voltunk.
  • Unalmasnak vélt szülőkről derült ki, hogy végtelenül szórakoztatóak.
  • Botlábúnak hitt párok kiválóan mambóztak.
  • Rendhagyó módon idén sajnos nem mi nyertük meg a tombola főnyereményét...

(Az este hőse a két jelmezes pár volt, jövőre Bálint sem „apukának” szeretne öltözni.)” Csermák Dalma

„Bevallom a bál előtt rengeteg kifogásunk volt, hogy miért nem kell elmennünk (fáradt vagyok, nem táncolok, itt fáj, ott fáj, kisgyerek, stb.). Szerencsére rábeszéltük magunkat, és nem engedtünk a kényelemnek!
Jó társaságban voltunk, mindegyik gyermekünk osztályából voltak ismerős szülők, finomakat ettünk és ittunk. A vacsora alatt kellemes élő zene szólt, aminek a hangereje lehetővé tette a beszélgetést is. Végül pedig következett a tánc, amiben már majdnem részt vettünk. (Talán jövőre…?)
Örülök, hogy elmentünk, mert kicsit más körülmények között találkoztunk és beszélgethettünk egymással, és nagyon jól éreztük magunkat.
Köszönjük a szervezőknek és a résztvevőknek ezt a remek estét!Detrich Cili

Oszd meg velünk Te is a véleményedet vagy egy kedves élményedet
az Ökuról az okulare.oku@gmail.com címen!

Az ökumenikus imahét margójára

Iskolánk különleges értékét az adja, hogy az egyes keresztény felekezetek közötti közösre épül, ami sokkal több, mint a különbség. Szemben a felekezeti iskolákkal, amiket éppen a felekezetek közötti különbségek jellegeznek, amik azonban sokkal lényegtelenebbek, mint ami közös bennük, azaz kereszténységük.

Az ökumenikus imahét záró alkalmát a hagyományoknak megfelelőn az iskola aulájában tartották. Az összejövetel szép színfoltja volt a Máriaremetei Bazilika Werner Alajos kórusa (karvezető : Barlay Zsuzsa) és a Pesthidegkúti Evangélikus Egyházközség énekkarának (karvezető: Kukorelli Eszter) közös szereplése: összeadták különböző értékeiket. Saját egyházaikban közismert kórusművekből együtt énekeltek néhányat. Például Johann Crüger (1598-1662) : Jézus, boldogságom... – evangélikus alapmű (Evangélikus Énekek: 357. ének). Buxtehude és Bach is feldolgozta. Katolikus részről hasonló jelentőségű az Aquinói Szent Tamás (1225-1274) versére írt Pange lingua/Tantum ergo (Éneklő Egyház: 155.). Ez a mű Kodály feldolgozásában szólalt meg.

Az utolsó közös próbán a két kórus tagjai közfelkiáltással megegyeztek, hogy a Musica Sacra Civitatis következő rendezvényére (a II. kerületi egyházi kórusok hagyományos találkozója) együtt készülnek.

Hajrá ökumené, hajrá!

Elek Károly ((basszus))

Egy méter csokoládé

Iskolánkban évek óta a karácsonyi vásár napjára szervezzük a véradást, abban a reményében, hogy a sok látogató között akad elég bátor vállalkozó, aki egészséges, nála vannak az igazolványai és súlyban-korban megfelel a véradás feltételeinek.

Az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai csak akkor indulnak neki a szabad szombati napjukon, ha biztosítva látják, hogy összegyűlik legalább ötven véradó. Mi is ezért izgulunk évente, és próbáljuk mindenkinek felhívni a figyelmét az ügy fontosságára.

Idén különösen nagy örömünkre szolgált, hogy a megjelent véradók száma 70 fő volt, ezek közül 61-en adtak vért, közülük 17-en első alkalommal. Ebből a vérmennyiségből körülbelül 180 embernek tudnak segíteni, és ez egy nagyszerű eredmény.

Az iskolában meghirdetett versenyt a Tulipán osztály nyerte 12 véradóval, utánuk következtek a Cédrusok 9, a Zsályák 8 és a Cirbolyák 7 fővel. (Sajnos volt több olyan osztály is, ahonnan senki vagy csak egy-egy fő jelentkezett.) A Tulipánok a téli szünidőről visszatérve fogyasztották el a jutalomtortát, és szépen, apránként az egy méter hosszúságú Milka csokoládét.

Reméljük, hogy jövőre még ezt a nagyszerű eredményt is túlszárnyaljuk, és le tudjuk rövidíteni a hosszú várakozási időt.

A résztvevőknek nagyon köszönjük a türelmét és az áldozatkész segítségét!

Járó Ildikó