Öku Családi Nap – 2017. május 13.

Program | Foci | Főzőverseny | Véradás | Rajzpályázat | Támogatás | Sportágvadászat

Idén negyedik alkalommal kerül megrendezésre az Önkéntes Támogatói Kör (ÖTK) által 2014-ben életre hívott, és azóta hagyománnyá vált Öku Családi Nap. Ez a májusi, napsütötte szombat (mert ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az áprilisi hóesés megismétlődhet?!) nagyszerű alkalmat teremt minden ökus család számára, hogy az év túlnyomó részére jellemző folyosón rohangálós, egy-egy szóra egymásba botlós találkozásain felülkerekedve, egy kicsit kötetlenebb formában beszélgethessenek egymással, küzdjenek vállvetve a sportpályán, vagy támasszák együtt a főzőkanalat.

Az idei családi nap a sportos és egészséges életmód népszerűsítését is igyekszik zászlajára tűzni, és ehhez igazodva a korábbi évek hagyományos programjait továbbiakkal színesíti. Nagyon reméljük, hogy a sok program közül mindenki talál kedvére valót, amiben maga is szívesen és aktívan részt venne! Kedvcsinálóként alább olvashattok részletesebben a programokról.

Szeretettel várunk Benneteket!

Program

Sportágvadászat

Az idei családi napnak nem titkolt szándéka, hogy a sportot – az iskolában és a lakóhelyünk közvetlen környezetében működő sportkörök és sportegyesületek bemutatásán keresztül – még közelebb vigye a gyerekekhez és a családokhoz. Sportágvadászat közben a gyerekeknek az iskola udvarán felállított állomásokat kell végigjárniuk, ahol érdekes feladatok várnak rájuk, illetve több sportágat ki is próbálhatnak. Közben szorgalmasan gyűjtögethetik a pecséteket helytállásuk tanúbizonyságaként. A legnagyobb létszámmal részt vevő osztályt külön díjazzuk, de senki nem fog üres kézzel távozni!

Adj vért!

Korábban már tudósítottunk arról, hogy a karácsonyi vásár napjára már évek óta megszervezett véradás legutóbb milyen nagy sikerrel járt. Őszintén bízunk benne, hogy ezt a sikeres véradást a családi nap alkalmával is meg tudjuk ismételni, bízva abban, hogy most is kellő számú bátor vállalkozót sikerül felvonultatnunk. Az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai csak akkor indulnak neki a szabad szombati napjukon, ha biztosítva látják, hogy összegyűlik legalább ötven véradó. Ezúttal se okozzunk nekik csalódást! Egészen biztos, hogy a véradás felemelő érzésén túl a legbátrabb osztályok most is számíthatnak jutalomra!

Azért, hogy a lelkes véradóknak ne kelljen hosszasan sorba állniuk, és közben zavartalanul vehessenek részt a nap egyéb eseményein, véradási szándékukat már előre jelezhetik, egyben időpontra is feliratkozhatnak ebben a táblázatban.

A véradásra jelentkezők számára a legfontosabb tudnivalókról pedig itt olvashattok!

Hagyományőrző Wellness Bogrács

Hogyan fér össze a sportos és egészséges életmód a bográcsban készülő étkekkel?! Hát erre mi is nagyon kíváncsiak vagyunk! Éppen ezért nagyban számítunk a főzőversenyen részt vevő csapatok kreativitására, és tágra nyílt szemekkel lessük iránymutatásukat a bográcsételek egészséggel való dúsítását illetően. Idén tehát a legfinomabb étel mellett a legegészségmégkreatívabb kategóriát is díjazzuk az Öku főzőversenyén. A főzőversenyre nevezni a szervezőknek elküldött e-maillel vagy sms-sel lehet nevezni:

Alkotói válság esetén pedig jól jöhet, ha az Ökukta 2. kiadása – mely szintén a családi nap alkalmával fog bemutatkozni – is kéznél van!

Senki nem fog éhen maradni ezúttal sem – ezt bizton állíthatjuk a korábbi évek tapasztalatai alapján. És hogy ez valóban így is legyen, arra kérjük minden osztály főzőstábját, hogy „fogadjon örökbe” és lásson vendégül a sportágvadászat egy-egy állomásán szolgálatot teljesítő kis csapatot is! Az ő nevükben is előre köszönjük!

Sport és egészség a rajzlapon

Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy mi jut legelőször gyermekeink eszébe a sporttal és egészséges életmóddal kapcsolatban. Ebbe most mindenki bepillantást nyerhet, ha a családi nap alkalmából meghirdetett alkotói pályázatra készült, és az iskola aulájában kiállításra kerülő műalkotásokat figyelmesen végignézi majd. A pályaműveket május 5-ig várjuk. A legsikeresebb alkotásokat díjazzuk!

Támogasd az Ökut, és dedikálj egy labdát!

Persze leginkább élsportolók és világsztárok szokták aláírni életük egy-egy emlékezetes meccsének labdáját, amivel aztán szurkolótáborukat örvendeztetik meg… Mi most mégis arra invitálunk mindnyájatokat, hogy csatlakozzatok az Öku sportszervásárlását támogató programunkhoz: lehetőségeitekhez mérten és szándékotoknak megfelelően vásároljatok támogatói jegyeket, és adományotokat a sportszerekre rótt aláírásotokkal ajánljátok gyermekeiteknek. A támogatói jegyekből befolyt összeget teljes egészében az Öku sportszerparkjának bővítésére és megújítására használjuk fel.

Ö-KU-PA - foci torna

Természetesen idén sem maradhat el az Ö-KU-PA vándordíjért folytatott férfias küzdelem a focipályán. Várjuk a csapatok jelentkezését! Kérjük, hogy a sorsolás és a mérkőzések gördülékeny lebonyolítása érdekében már napokkal a rendezvény előtt jelentkezzetek! A szervezők elérhetőségét, nevezés feltételeit és a legfontosabb tudnivalókat itt olvashatjátok.

Geiszter György

Tari Annamária az Ökuban – 2017. május 26. 18:00

Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. Több éve rendszeresen foglalkozik a fogyasztói társadalom hatásaival, a média és az emberi tényezők összefüggéseivel, a társadalmi változások egyénekre ható vonásaival. 2010-ben megjelent könyve az Y generációt helyezi a középpontba. 2011-ben írta meg Z generáció című kötetét, mely az információs korban élő kiskamaszok/kamaszok magatartásváltozásaival és a felnőtt társadalom működésével foglalkozik. 2013-ban a Ki a fontos: Én vagy Én? című kötete a magánéletünkben is mélyülő társadalmi nárcizmust, valamint az online és offline tér kapcsolatát, hatásait elemzi az X generáció szempontjából. A 2015. decemberében megjelent Generációk online című kötetében az online tér és az emberi kapcsolatok változásait vizsgálja.

Tari Annamária május 26-án 18:00-kor eljön az Ökuba, hogy nekünk, szülőknek segítsen kitalálni abból az útvesztőből, amiben sokszor tanácstalanul és vakon bolyongunk. Áldás vagy átok az okostelefon? Meddig tarthatjuk gyerekeinket távol az online léttől? Hogyan tudunk mi, szülők közös nevezőre jutni egymással, hogy az elvárásrendszer közel azonos legyen a gyerekeinkkel szemben egy-egy osztályközösségen belül?

Gyertek egy közös gondolkodásra, várunk benneteket szeretettel!

Online gyerek – offline szülő – MÁSODIK RÉSZ

A Tari Annamária interjú első része itt olvasható

Élményt vetni, veszélyt aratni

– De ha egy 13 éves lány készít magáról egy félmeztelen képet, miért érzi úgy, hogy ezt azonnal meg kell osztania?

– Ha az osztályban felüti a fejét egy trend, hogy a vagány lányok felraknak magukról egy ilyen fotót a netre, akkor a trend az online tér transzparenciája miatt minden eddiginél erősebb lesz. A gyerekekben felerősödött a kiközösítéstől való félelem, ami miatt olyan dolgokat is meg fognak tenni online, amiket egyébként nem tennének meg offline. Tehát ha az osztályban elindul ez a trend, akkor még a legjobb családból való kislány is létrehoz egy ilyen fotót és elküldi. A jobbik eset az, ha jön a tíz perccel későbbi szorongás: jó ég, mit tettem, és kinek lehet ezt elmondani. De ha otthon senkinek, akkor ez a szorongás kap egy nyolcas szorzót, és a gyerek végképp begubózhat tőle. A rosszabb, hogy nem foglalkozik vele és csinál még négy ilyen képet. A kamaszok jóval veszélykeresőbbek a neten, de úgy, hogy ők csak az élményt keresik, a veszélyről nem tudnak. Hogy ez mennyire üresíti majd ki a későbbi szexualitást, a kutatók ma még csak találgatják.

– A kép felkerült, mi következik utána? Megdicsőülés?

– A fotó megosztásánál érzelmi infúzióra, megerősítésre vár, hogy ő ér valamit. Lehet, hogy jönnek a lájkok: de jó csaj vagy! De ha negatív komment jön, akkor nagy baj van, és elkezdődik az online zaklatás. Egy kislány kitárja a legféltettebb titkát, és utána nem tud ellentartani a gyalázkodó, becsmérlő írásoknak – láttunk már ilyet eleget. De ha diszlájkot kap, esetleg semmit, akkor is baj van, mert ez a kettő majdnem olyan szorongató, mint a gyalázás. A szülő véleményétől kevésbé tart, mert nagyobb a félelem az osztály agresszívabb centrumától való eltávolodástól. Ma egy osztályban nem csak offline szociometria van, amit ha bekukkantunk egy pillanatra láthatunk is: ki hol ül, ki kivel barátkozik, ki kivel megy ki a büfébe. Ettől teljesen eltérő lehet az online társas kapcsolatrendszer, ami befolyásosabban igazgatja az osztály életét.

– Célponttá nem csak provokációval válhat egy gyerek, gondolom, az is elég, ha csak kimarad például a viberezésből – vagy mert nincs eszköze, vagy mert nem akar részt venni benne.

– A gyerekek könnyen rászoknak az internetes piszkálódásra, mert az online térben semmit nem kell tenni és már írhatom is, hogy dögölj meg. Megindul az áldozat ellen egy facebook gyűlölködő csoport és online nyírják, ahogy tudják. Azon még külön röhögnek, hogy ő nem tudja, és ez már a negyedikesek között is előfordul. Azonban teljesen ellentétesen viselkednek offline mint online, nem ritka, hogy míg gyaláznak valakit a neten, addig a büfében barátkoznak vele. Ebben meg lehet zavarodni. Ilyenkor látszik, hogy a felnőttek még nincsenek a csúcson ez ügyben, mert ilyenkor azonnal kéne lépni. A szülőnek legyen bátorsága, hogy 2-3 napig, amíg rendezi a gyerek lelkét, nem viszi be őt az iskolába. De a szülők sokszor csak legyintenek, hogy ez nem ügy.

– A Médiaunió internetes zaklatás elleni kampányfilmjében a történet jól végződik: az online üldözött kisgyerek végül a szülei körében felszabadultan kibeszéli magát. Ahányszor láttam, mindig kíváncsi lettem: vajon mit mondhattak a fiúnak a szülei?

– Ha a gyerekem célkeresztbe kerülne, én elővennék egy hatalmas papírlapot és megkérném őt, rajzolja le, ki kivel barátkozik az osztályban. Aztán még egyszer lerajzoltatnám, szerinte a facebookon ki kivel van jóban. Megkérném, hogy piros filctollal keretezze be, aki a legelviselhetetlenebb és legagresszívabb. És aztán azt, hogy gondolja végig, ő milyen gyerek és elkezdeném összeszedetni vele a negatív tulajdonságait. Azt is meg kéne nézni, hogy hány napig szenvedte el a zaklatást és hogy ő miért gondolja magát lúzernek. A szülőnek szinte egy terapeuta munkáját kell elvégeznie a hálózat feltárása érdekében. A gyereke mellett kötelessége kiállni. Menjen be az osztályfőnökhöz, hívjanak össze egy rendkívüli szülői értekezletet, és mindenkit néven nevezve beszéljék át a dolgokat. Amikor egy gyerek ádáz az online térben, akkor szinte biztos, hogy valami nem stimmel a családban, és az érintett szülők ezt valószínűleg tagadni is fogják. Még jobb, ha valamelyik szülő felkészül az online tér nehézségeiből és beszél róla, illetve ha a szülőin levetítenek egy-egy internetről letöltött oktatófilmet és meg is beszélik. Ha viszont a szülők legalább felével nem lehet mit kezdeni, akkor abból az osztályból el kell vinni a gyereket, különben maradandó sérülései lesznek. Még valami: én az elsős gyerekek szülei helyében a 0. szülői értekezleten elkapnám a többieket és a tanító nénit, hogy megbeszéljük: ötödikig nincs okostelefon, ha ingyen van, akkor se. Meg kell érteni, hogy a XXI. század információs kora ilyen gyerekkort hozott el, és ebben a korban a szülőknek nagyon észnél kell lenniük. Ilyen értelemben az offline szülő veszélyes, csak hogy visszakanyarodjak, mert muszáj olyan tudás birtokában lennie, amivel meg tudja védeni a gyerekét.

Régimódi értékek újratöltve

– Nem ritka, hogy olyan szülők panaszkodnak a telefonhoz nőtt gyerekükre, akik maguk se képesek letenni a saját mobiljukat.

– Az a szülő, aki nem tudja megmagyarázni, hogy a munkája miatt kell az okostelefonja, hibát vét, mert ő sem tudja keretezni ezt a saját életében, ráadásul a gyengeségét mutatja is a gyerekének. Márpedig ő ugyanazt akarja, amit a szülőnél lát. Egy felnőttnek el kell tudni magyarázni a gyerekének, hogy az okostelefon jó, de... Az interneten könnyű találni ijesztő példákat – lásd Amanda Todd -, amikről el lehet beszélgetni és közben meg lehet erősíteni a gyerekünket a jó tulajdonságaiban. Mondjuk el sokszor, következetesen, milyen nagy érték, ha a telefonja helyett egy könyv van a hóna alatt. A kutatási eredmények szerint egy tini figyelme 21-szer térül el egy óra alatt, amikor rápillant a mobilja képernyőjére. Ez sok, és nem tesz jót az egyfókuszú figyelemnek, amivel tanulniuk kéne, vagy átélni valami nagyszerűt. Ha megnézzük azokat a szülőket, akik a Szilícium-völgyben laknak és a nagy kütyüfejlesztő gigacégeknél dolgoznak, azt látjuk, hogy ők nem adnak eszközt a gyerekeiknek 14 éves korukig.

– Ma milyen alapon neveljük a gyereket, ha a tekintély már nem úgy működik, mit rég?

– Szeretetalapú tekintélyelvűségen. A tekintélypozícióért ma meg kell harcolni, vagyis bölcsen és következetesen ragaszkodni kell a keretekhez meg a határokhoz. A fáradt szülő sokszor azt mondja: arra vagyok kényszerítve, hogy este még nézzem a facebookját és hallgassam a zenéit? Igen, mert a gyerek láthatatlan élete, ami az érzelmei 75%-át viszi, ott zajlik. A legjobb, ha a szülő csecsemőkortól építi azt a bizalmi viszonyt, amiben a gyerek tudja, hogy elmondhatja az orbitális hülyeséget is, mert ugyan hüppögnek, de konstruktívak lesznek. Egy gyereknek 18 éves koráig kell érezni, hogy a szülő biztosan tartja a kereteket meg a korlátokat, tehát bízhat benne. Két múlt századi dolog itt még mindig segít: az őszinteség és a bizalom. Ami 13-14 éves koráig bele van téve egy gyerekbe, az már ott van, az működni fog, még akkor is, ha 15-22 éves kora között eltéved, mert majd utána visszajön.

Ne feledjük: egy appokkal teli világban élünk, amik leszoktatnak az életről. Leparkol helyettünk az autó, szól a hűtő, hogy elfogyott a tej, és már most is mindenki GPS-szel közlekedik, szóval az élethez szükséges gondolkodás kezd visszaszorulni. A mai 5-13 éves korosztály előbb letölt egy filmet tableten, mint beköt egy cipőfűzőt. Beszédes, nem? Kedvenc pszichológusom mondta: Csak oda ne jussunk el, hogy egy kamasznak azt kell mondani: ugye tudod, mi a valóság? Az, ami nem múlik el egy áramszünettel. Egy dologban bízhatunk csak: hogy az emberi személyiség működése a harmadik x-nél elkezd józanodni és a vészfék működésbe lép.

Sárdi Enikő