2017. november
2017. november
Az őszi lelki napokat nagyon szép helyen, az Égieknek köszönhetően gyönyörű időben, igen lélekemelő programokon való részvétellel tölthettük. Törzshelyünk Tatán, az Öreg-tó Hotelban volt. Többünk számára nehéz a lelki napokra elindulni, hiszen rengeteg tennivalót hagyunk otthon, nem is beszélve arról, hogy ha valakinek kicsi gyermekei vagy idős szülei vannak, még nehezebb… Aztán ott a helyszínen, a lélekgazdagító vagy éppen közösségépítő, komoly, illetve tréfás programok magukba szippantják és felüdítik az embert, hogy aztán valóban feltöltődve térhessen haza szeretteihez és a munkájához. Idén a reformáció 500. évfordulója kapcsán elsősorban ehhez a jubileumhoz köthető programokon vettünk részt.
Felejthetetlen számunkra Fazekas László püspök úr szívélyes vendéglátása Révkomáromban, aki szívét-lelkét kitette értünk. Igazi tanúságtétel volt előadása a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház helyzetéről… Őt hallgatva az erdélyi fenyők jutottak eszembe, ahogy a Békás-szorosban is szinte a kopár sziklákból megszületve és magasba nőve állják a századok viharait. Példát adott nekünk hogyan lehet tiszta szívvel, bölcsességgel, tartással, olykor humorral, szinte „székely góbéként” helytállva, a Felvidéken őrizni a hit és vallás segítségével a magyarságot is.
Mint magyartanárnak, külön élményt jelentett a Komáromi Református Kollégium épületében három méterre ülni attól az ablaktól, melyen át először pillantotta meg Csokonai Vitéz Mihály Lillát, azaz Vajda Júliát… S bizony, szerelem volt első látásra… Aztán mégis az a gazdag kereskedő vette feleségül… Amikor püspök úr felhívta az ablakra figyelmünket, szabályosan beleborzongtam… Ahogy abba is, hogy megsimogathattam a Jókai család padját a református templomban. Magyartanári elfogultságomon túl azt is szimpatikusnak találtam, hogy püspök úr a szlovákiai ökumené igazi elkötelezettje, s ez nem csupán az ökumenikus tanácsban elfoglalt helyéből, hanem nagyszerű előadásából is egyértelművé vált számomra.
Másik előadónkat, Kovács Gergely lelkész urat régóta ismerjük iskolánkból. Sajátos humora most sem hagyta cserben, amikor egy vicces, de tanulságos történetében az iskolákban gyakran olvasható „Gyűjtsétek szelektíven a szemetet!” felhívást a sokkal magasztosabb „Gyújtsatok szívetekben Szeretetet!” mottóra cserélte… Elgondolkodtató beszéde az időről és a reggeli „sétálós” áhítat is sokat adott nekünk. Tetszett, ahogy együtt élt velünk és a természet aktuális jelenségeivel egyaránt, a szél és a levelek susogásától a víz fodrozódásáig. Nagyon szép volt a séta végén a hajnali, „tatai Genezáreti-tó”, a már napfényben fürdő túlparttal, s az onnan ránk mosolygó teliholddal.
Köszönjük Horváthy Lóránt képviselő úrnak a hazaszeretettől fűtött csütörtöki városnézést… Szombat délutánig, azt hiszem, mind megértettük lelkesedését. Ha csak arra gondolunk, hogy a tónak is hány arcát láthattuk két nap alatt: pénteken, a kívülről-belülről nézve egyaránt élményt jelentő sárkányhajózáskor egészen északi-tengeri, háborgó, acélszürke, jeges hangulatot árasztott; szombat hajnalban pedig magát, a Békét sugározta felénk.
Köszönjük az előadóknak, az Iskolaszéknek, a szervező szülőknek és kollégáknak ezt az élménydús kirándulást! A református püspök és lelkész úr gondolatai mellett nem felejtjük a szép Luther előadást, az esti világmegváltó beszélgetéseket – vitákat, fergeteges játékokat és a számunkra felkínált bőséges testi-lelki táplálékot. Isten áldását kérve Mindnyájukra – Mindnyájatokra,
Kassné Páni Judit
Részletek a református nyilatkozatból
Az elmúlt évek során örvendetes mértékben közeledtek az álláspontok a megigazulástan tekintetében. Több éves elkötelezett párbeszéd eredményeképpen 1999-ben a Lutheránus Világszövetség és a Katolikus Egyház aláírta a Közös nyilatkozat a megigazulástanról (a továbbiakban Közös nyilatkozat) elnevezésű dokumentumot.
Ez a megállapodás – amelynek tárgya a reformáció korában még az egyházszakadást megalapozó egyik központi téma volt – olyan mérföldkő, amelynek elérését mi is örömmel fogadjuk. 2006-ban a Metodista Világtanács és annak tagegyházai is megerősítették alapvető tanbeli egyetértésüket a megigazulás tanának a Közös nyilatkozatban megfogalmazott tanításával. A Református Egyházak Világközössége – hosszas megfontolások után, illetve külön figyelmet fordítva a megigazulás és az igazságosság közötti összefüggésekre – ezennel örömmel tesz eleget a meghívásnak, hogy csatlakozzon a megigazulásról szóló Közös nyilatkozathoz. A reformátusok számára a hit által, kegyelemből való megigazulás az evangélium egyik központi tanítása.
Hosszú és érdekes múltra tekint vissza a megigazulásról folytatott párbeszéd a református, az evangélikus és a katolikus közösségek között. Valójában figyelemre méltó mértékű konszenzus jut kifejezésre a megigazulás tanának alapigazságaiban már az 1541-es regensburgi egyezségben (5. cikkely, De iustificatione). Kálvin nagy örömmel fogadta ezt a megegyezést (ld. Kálvin Farelnek írott, 1541. május 11-én kelt levele). Ugyanakkor a hitvallások körüli küzdelmek miatt az erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak, és a megállapodás több mint 450 éven keresztül szinte teljes feledésbe merült.
A jelen nyilatkozatban a Református Egyházak Világközössége megerősíti alapvető tanbeli egyetértését a megigazulás tanának a Közös nyilatkozatban megfogalmazott tanítása kapcsán, amelyet a Lutheránus Világszövetség és a Katolikus Egyház képviselői 1999. október 31-én aláírtak. 2006. július 23-án a Metodista Világtanács is megerősítette alapvető tanbeli egyetértését. A Közös nyilatkozat aláírói közösen üdvözlik a Református Egyházak Világközösségének fenti nyilatkozatát, amellyel az kinyilvánítja és megerősíti a reformátusok egyetértését a konszenzussal a megigazulás tanának alapigazságai kapcsán, ahogy azokat a Közös nyilatkozat megfogalmazza.
A megigazulás tanának alapigazságaiban való egyetértésük alapjára építve a négy aláíró fél elkötelezi magát arra, hogy közösen törekszik a megigazulás tana közös értelmezésének elmélyítésére a teológiai munkában, a tanításban, valamint az igehirdetésben.
A most elért eredményre és elkötelezettségre a négy aláíró fél úgy tekint, mint ami része annak a törekvésüknek, hogy eljussanak a teljes közösségre, és közösen tudjanak tanúságot tenni a világ előtt, ami Krisztus akarata minden keresztyén ember számára.
Elek Károly
Május végi előadásában Tari Annamária a megjelent közel 200 szülőt, pedagógust egy sokunk számára kevéssé ismert világba vezetett be. Abba az online közösségi térbe, amely eltérő természete és dinamikusan változó színterei miatt kihívást jelent az abban eligazodni kívánó szülő számára. Az újabb generációk fokozottabb jelenléte a virtuális térben az otthonos mozgás mellett veszélyeket is hordoz.
Az előadás célja az volt, hogy gondolatokat ébresszen és párbeszédet kezdeményezzen a szülők között. Örömmel tapasztaltuk, hogy az előadás után több osztályban is spontán beszélgetés alakult ki a hallottak hatására. Többek között arra kerestük a választ, hogy mit jelent a felelősségteljes szülői hozzáállás, milyen tudatos döntést, elhatározást tartunk követendőnek például az okostelefon-használatot illetően egyéni, illetve osztályközösségi szinten?
Köszönjük az iskola vezetőségének, hogy felkarolta a szülők kezdeményezését és teret adott a téma és előadója számára. Köszönjük a szülők nagylelkű adományait és a Széphalom Alapítvány támogatását is, ezek nélkül nem jött volna létre az alkalom.
Az alábbiakban néhány szülő visszajelzését olvashatjátok az előadásról.
A témával fogunk még részletesebben foglalkozni itt az Ökuláré hasábjain. Addig is buzdítunk mindenkit a közös beszélgetésre családon és osztályközösségen belül egyaránt!
Forián-Szabó Márton
„Érdekes és elgondolkodtató előadást hallottunk Tari Annamáriától, mely lehetőséget adott mindannyiunknak, hogy az elhangzott állitások tükrében önvizsgálatot tarthassunk. Kitől és mitől tartunk gyermekeink internethasználata során, mit gondolunk a kontroll, a felelősség és a családon belüli bizalom témaköréről? Ismerjük-e valóban gyermekeinket s a fiatalok online világát, vagy igyekszünk inkább távolságot tartani tőle? A kérdések jelentőségét és a felmerült válaszlehetőségek közti feszültségek izgalmát hűen tükrözi, hogy sokan még késő estig beszélgettek az előadás után is az aulában, s némely osztályban a diskurzus azóta is tart. ” Klér Andrea
„Aki eddig kételkedett – ezek után nem fog . Tari Annamária szakmai hitelességét tapasztalatai, a konkrét, terepen szerzett tudása alapozza meg. Ha még van olyan szülő, aki nincs tisztában a gyermekére leselkedő közösségi média veszélyeivel, az hallgasson, vagy olvasson Tari Annamáriát. Ő elsőkézből, diákoktól és szülőktől szerzi be tudását. A közösségi média kikerülhetetlen, a benne rejlő kockázat óriási. Tiltással semmire sem megyünk. Tari Annamária előadását igazi ébresztőnek tartom. Ébresztő, szülők! Nem az oroszok, hanem a közösségi média és összes káros hatása „van már a spájzban”! Az előadó így zárta mondandóját: „Alakítsanak szülői koalíciót!”. Nem igaz, hogy huszonhat szülő nem tud meggyőzni kettőt. Alakítsunk. Fogjunk össze. Más esélyünk nincs. ” Villányi Balázs
„Mindig komoly veszélyforrásnak láttam a gyerekeknél a mobilhasználatot. Mint a legtöbb technikai eszközt, ezt is lehet jól és rosszul is használni, de a 10 év körüli gyerekek még nem elég érettek ahhoz, hogy ezt mérlegeljék. Ők könnyen sodródnak a többiekkel és egyszerűen csak a játékot látják benne. Az internet és a közösségi média pedig nem játék. Ahogy fokozatosan megtanítottam őket a bicska vagy a séf kés használatára, úgy kell megtanítani őket a mobil, az internet és a közösségi média használatára is. Ez utóbbival kapcsolatban sokkoló volt Tari Annamária előadása. Nem gondoltam, hogy ilyen komoly problémákat okoz még az idősebb, gimnazista korú gyerekeknél is a közösségi média rossz használata. Nagyon hasznos volt, ahogy az előadás rávilágított arra, hogy ez hogyan működik a gyerekeknél. A közösségi médiában a megfelelési kényszer miatt hamis képet vetítenek magukról. A sikert like- és megosztás-számban mérik, ezzel elszakadnak a valóságos értékrendtől, „mini celebekké" akarnak válni. Mindezt abban a korban, amikor egyébként is túl sok elvárás fogalmazódik meg velük szemben, és énképük épp kialakulóban van. A megoldás itt is a szülői útmutatás. Időben kell megtanítani őket, hogy mire kell használni a közösségi médiát – például leckék és fontos információk megosztására –, és valódi értékeket kell adnunk számukra, hogy ők maguk érezzék ennek a műanyag celeb világnak a sekélyességét. ” Bereszlényi Miklós
„Köszönöm, hogy meghallgathattam Tari Annamária előadását. Örülök minden olyan lehetőségnek, ami alapot ad egy probléma megismerésére, továbbgondolására. Az előadásról vegyes érzelmekkel távoztam. Egyrészt a pszichológusnő megerősített abban, hogy mennyire nehéz dolgunk van ma, gyerekeknek és szülőknek egyaránt. Rá akart döbbenteni, hogy mindannyian veszélyben vagyunk, mindannyian hibásak vagyunk. Az előadás után pedig úgy éreztem magam, mint egy leszidott gyermek, akit nem vígasztal meg az anyukája. Miért nem hajlandó az előadó ott maradni még egy órát, hogy a sok-sok kérdésre választ adjon? Dühös voltam. Aztán az is eszembe jutott, hogy ezt a befejezést akár felfoghatjuk üzenetként is. Csakis rajtunk múlik, hogy a megkezdett, félbemaradt gondolatokat tovább szőjük-e. Folytassuk? ” Vidra Katalin
„A téma nagyon aktuális. Szerintem az egyik problémát az okozza, hogy nagyon eltérőek a szülői hozzáállások. Nagyon jó lenne, ha az általános iskolás években, de legalább alsó tagozatban, ez nem jelentene megoldandó problémát. Amikor a gyerekek nem közlekednek egyedül, hanem mindenhova a szülő viszi őket, nem tartom létszükségletnek a telefont. Az előadás tetszett, de hiányzott a végén a megoldás. Tari Annamária persze mondott néhány ötletet, de én többet vártam volna. Az eszközök és lehetőségek okos használatának megtanítása nem egyszerű feladat. Mint mindenre, erre is igaz a mértékletesség fontossága. ” Tarpataki Réka
„Gimnazista gyerekkel a családban számunkra nem voltak alapvetően új információk az előadásban, de rávilágított arra, hogy a XXI. században gyermekeinknek mennyi kihívással kell szembenézniük. Amennyire technikailag megkönnyíti életüket az online világ, pont annyira meg is nehezíti érzelmi fejlődésüket, szocializációjukat, társas kapcsolataikat és még sorolhatnánk. Megtiltani nem tudjuk az online közösségi média használatát, de a mi felelősségünk szülőként, hogy akkor kerüljenek kapcsolatba vele, amikor már elég érettek erre. (Ahogy utána az osztályon belüli beszélgetésben egy apuka egyszerűen megfogalmazta: „Kést sem adok egy kétéves kezébe...”) Sokan hiányolták az előadás végén a konkrét iránymutatást, pedig ott volt. Ilyen szempontból nem változott szerencsére a világ; bár offline szülők vagyunk, de a régi jól bevált dolgok ma is működnek. Sok-sok beszélgetés, példamutatás, minőségi idő, bizalom megőrzése, értékek átadása, őszinteség, hitelesség. Ebben erősített meg az előadás, örülünk, hogy meghallgathattuk és utána osztályszinten rögtön meg is beszélhettük. Sok ilyen előadásra és azt követő beszélgetésre lenne még szükség! ” Németh Viktória és Csaba